Discover
Start a collection Search

szipa

401 contributions 2 participating

contributions participating

A harc alábbhagy bennem.
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra,
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta.

Lettem a fegyelem neveltje, szerencse kegyeltje elbukni így többet ér, mint árnyékban élni, hazugan félni, az alku bolondja a szavakat fonja a temérdek érdekért

Én nem ide jöttem, nem ezt akartam

Lovászfiúd lennék vagy őrződ vagy harcosod...

Vigyázz a szóra, melyet küldök:
Én mindig szeretni foglak,
Maradj meg titkos jelszavamnak,
Maradj meg védő csillagzatomnak!

Veled is becsaptam magam
De a szívem nyitva van

Alvó tested mellett áll a tegnapi én

Aki Téged hallott
Az többé
Már nem hall meg mást

De végül úgyis meghallom hangodat
Veled idézem,egyszerre látom
A jelent,a jövőt és a múltamat

Szeress vagy vess meg
én birtokba veszlek

Az alkalom itt van
Hát hódolj be halkan

"Nekem jöhet a bor, de nem kell a por,
Se a láb, amely eltipor,
Se a hálás utókor,
Műemlék, márványszobor
De látni szeretném, hogy hogyan kapsz észbe,
Amikor késő lesz a megrendülésre. "

Utolsót lobban a nyár, aztán kialszik végképp

Azért vagy itt,
Hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót,
Olvasd az írást,
Azért vagy itt,
Hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj,
Nehogy a porba hullj.

Itt mindenki vendég és a házigazda fizet, te idd csak a borát és prédikáld a vizet

"Hamis a mosoly a hatalmas arcon ,nem vagy még túl az utolsó harcon. Hát küzdj meg magaddal és próbálj győzni. Legyél képes a szemükbe nézni az érinthetetlen senkiknek."

álruhád alatt magadra engem öltesz