Discover
Start a collection Keresés

Szabó P. Szilveszter idézetek

1 contributed 3 participating

View more posts

szikradia

Published 1952 days - 1 star

Reward
Színpad

Színpad: Elmesélek egy történetet. Amikor megkaptam a Halált itt az Operettszínházban, miután lejátszottuk az előadást és elment mindenki, átöltöztem és beültem, ha tehettem a nézőtér közepére, ahonnan tíz-tizenöt percig csöndben néztem a csillárt, a falakat és hallgattam azokat, akik eddig itt játszottak. Megközelíthetetlen és hihetetlenül nagy megtiszteltetés. Számomra nem egy önmegvalósítás céljára szerkesztett kis dobogócska. Azok a fák, az a festék, az a lakk, akik előttem játszottak, a múlt, mindez a színpadnak egy pác-jellege, ami soha nem párolog el, hanem beleivódik. Sajnos sokan vannak, akik rálépnek a színpadra, és mindezt nem fogják fel. A mi létünk csupán egy suttogás a színpadon. Jó, ha van 800 emberből talán 20 vájtfülű, aki ezt meghallja, és nem a külsőségek miatt jön el: hogy milyen a haja, hogy hány éves, stb. Szóval azért ferdül el a színészet, a színjáték, a CSODA, mert nem darabot jönnek nézni, hanem embert. Persze nagyon fontos, hogy ki játssza az adott szerepet, de a kettőt (embert és történetet) nem lehet szétválasztani.

Comment
Create your text to image collection