Discover
Start a collection Keresés
benned én lüktetek. én vagyok a párnád. én vagyok a súly a szendergő pillákon. én vagyok talán az egyetlen leküzdhetetlen félelmed.

illúziók - gipsz égbolt

1 contributed 2 participating + Info

benned én lüktetek. én vagyok a párnád. én vagyok a súly a szendergő pillákon. én vagyok talán az egyetlen leküzdhetetlen félelmed.

participate Don't participate Participating
contribute Contribute

illúziók - gipsz égbolt

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

aztán lomhává tette a vágyakat a forróság. párolgó beton, porrá morzsolódó házfalak. és még annak is örülni tudtunk, hogy arcunkba, és hajunkba fújta a szél a záport. és belül csend volt, meg kellemes üresség. hogy, most akár maradhatna minden így. ilyen egyszerű képletekben. ilyen váltakozó hőmérsékletű széltakarókban. ázott embereket bámultunk, meg régi taxikat. és minden annyira megfogható volt. akár még létezni is képes lennék ebben az életben.

Gipsz égbolt / Albert Tímea

Albert Tímea

Comment
Create your text to image collection

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

és csak így ebben az egészen világos hajnalban, a vár alatt, a sarló holddal, reményekkel, hazugságokkal, valahol mélyen, és a felszínen is együtt voltunk.

Gipsz égbolt / Albert Tímea

Albert Tímea

Comment

timialbert

Published 1706 days - 1 star

Reward

Valahol ott tértem magamhoz, hogy beszélsz hozzám. És aztán megint eltűntem. Hogy most ez a valóság? Vagy a bőröm alatt mászkáló bogaraknak kellene hinnem? És beszélünk. Talán most éreztem először azt, hogy végre elég gyengének találsz ahhoz, hogy megsajnálj. Hogy végre érted a szemem mélységéből, azt hogy nekem ez fáj. És aztán csend. És kiszakadás. Menekülés. Visszaesés. Egyszer megöljük egymást biztosan. De előtte még szeretlek.

Gipsz égbolt / Albert Tímea

Albert Tímea

Comment

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

a lázálmok pedig, ó azok a mocskos lábú lázálmok. neonrácsot festenek koponyám belsejére. és visszavezetnek valahova a sor elejére. aztán meg, ha hatost dobok, kétszer maradok megint ki. foltokban kaparom a jeget az ablakon, és bámulom a mit sem sejtő embereket. szeretném egyszer, ha az ösztön vezérelne, nem pedig a sikamlós illúziók illata bódítana. a hús szagú, lomha valóságot keresem. ahol képes vagyok a szeretetre. vagy arra, amit az emberek annak neveznek.

Gipsz égbolt / Albert Tímea

Albert Tímea

Comment

timialbert

Published 1706 days - 1 star

Reward

azt az eufóriát várom, ami átmos. ami nem egy szűkmarkú katarzis. amikor nem kell megkérdeznem magamtól, hogy most jó-e élni. hogy majd megragadom, és nem érdekel a holnap. nem érdekel, a foszlás, az erjedés. nem érdekel a máshogy.

Gipsz égbolt / Albert Tímea

Albert Tímea

Comment

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

tablettás bor
tablettás szerelem

Gipsz égbolt / Albert Tímea

Albert Tímea

Comment

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

El akarom takarni a szemem, ne lásd meg, ne keresd. Lüktet a bőröm alatt a szívem, csak ezt figyeld, csak ússz velem.

Gipsz égbolt / Albert Tímea

Albert Tímea

Comment

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

és csak nevettem vele... és vitte a lelkem... megállította ezt a pörgő világot... finoman leemelte szívemről azt a fekete fátylat, melytől már hónapok óta függök.

Gipsz égbolt / Albert Tímea

Albert Tímea

Comment

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

tényleg nem vágyok nagy dolgokra, egy egyszerű ígéretre, hogy ez csak valami átmeneti. vagy csak, hogy valóban szerepelek azon a rövidke listán, amit a boldogság a zsebében rejteget. az élettervem nem hiszem, hogy bonyolultabb lenne, mint egy repülőgép hajtóművének vázlata.

Comment

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

Szépen lassan forgácsolódik ki belőlem a közös élmény fogalma. Hogy már kopott az illat, tűnik a folt, és minden annyira távol áll a valóságomtól. Hogy képtelen voltam abba az órában gyökeret verni, ami meghatározó lehetett volna. Hogy erőltetem magam, emlékezni, hogy mennyire tünékeny is tud lenni egy csók.

Comment

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

Hamis tegnapokat öntöttél ki szádon. Még porlad a madárdal, minden megkezdett ágon. Szeplőtelen éjjelen festettünk szeplőket egymás vállára. Zajként nyelt el a tömeg, saját gyomrában. És keserű volt a sós íz. Ott kellett volna a feltámadásra várni. Hol a napot nem kezdeni, hanem végezni szokták.

Comment

timialbert

Published 1706 days - 0 stars

Reward

megmenthetnénk a világot, vagy valami mesterséges illúziót habzsolnánk utak szélén, karcolt padokon.

Comment